2011. március 26., szombat | By: Sütis néne

Tortázás






Jelentem a héten ezek készültek.
Az első csokis, gesztenyés cicikkel.(egy férfi születésnapjára)
A második keresztelőre készült, az gesztenyés-tejszínhabos alul, ill. a felső szint szintén csokis.
Nem mindig  szoktam ide torta képeket tenni, és van amelyiket csak itt láthatjátok : Torták rendelésre, de most kivételt teszek, hisz lassan már 1 hónapja lesz, hogy írtam.

Nagyon szeretek tortákat készíteni, de időnként eltűnődőm, hogy megéri-e a sok vesződséget. Aki nem csinálja, az nem is sejti, milyen sok munkát igényel. Maga a torta és a krém elkészítése, ill. a torta betöltése a legkevesebb (persze ez sem 5 perces munka..).
A fondant elkészítése és a díszítés a húzósabb rész. Ezzel képes vagyok akár 4-12 órát is elvesződni. És általában nem a 4 óra a jellemző, mikor csinálom, csak úgy repül az idő. :-P
Plusz, ugye előtte még ki kell találni, hogy milyen formában, milyen dísszel legyen (ezt élvezem a legjobban, illetve, amikor már díszítem. A legrosszabb rész, mikor rendet kell tenni utána, mosogatni, elpakolni stb....)
 Arról nem is szólva, hogy utána még azon is izgulok, hogy tetszeni, ízleni fog-e a megrendelőnek. ;-P (ez a legstresszelőbb rész számomra :-D)

És akkor az anyagi rész ugye... hogy mennyit is kérjek egy-egy tortáért...ez persze függ az alapanyagoktól, hogy milyen töltelékkel kérik, mekkorát...mindig kiszámolom, hogy mennyi az anyag ráfordítás, és sajnos ez egyre több, főleg most, hogy a liszt és cukor ára így elszállt....de persze ettől még nem drágítok, mert hát a pénz a megrendelőnek is csak pénz, viszont ugye így én járok  rosszabbul. mert a megrendelő csak azt látja, hogy mennyi a végösszeg, és azt már nemigen tudja, hogy menyi ezen a haszon (ami valljuk be a ráfordított anyag, idő és munka tekintetében elég kevés). De persze azért csinálom, mert ezek ellenére mégis élvezem, és minél többet készítek, annál jobban belejövök, ráérzek apró trükkökre, fogásokra, és remélem fejlődők is. És végül, mindig bízom benne hogy örömet szerzek vele, és értékelik a munkámat (azaz hogy nem mondanak csúnyákat az elkészült tortáról vagy rólam). :-))))

6 megjegyzés:

kotaliza írta...

Aki ezekre a tortákra rosszat mond,megérdemli,hogy soha többé ne egyen tortát:)).Gyönyörűek.

Lívia írta...

Kedves Sütis néne!

Szeretem az oldaladat nézegetni, olvasgatni, ezért úgy gondoltam, hogy invitállak az "Egy jó szó" játékba, amit Eszter talált ki.Küldök Neked "Egy jó szó"-t,és ez a bejegyzés egy pontot ér a számodra a játékban.
Katt ide:
http://eszterszappan.blogspot.com

mariam írta...

Én is már számtalanszor utána számoltam,ha nézzük az anyagköltséget, hozzá a rezsit és egyéb más járulékos költséget, akkor haszonról nem is beszélhetünk.
A munka attól a pillanattól kezdődik, amikor elindulsz beszerezni a hozzávalókat, és tart addig, míg a munka végeztével minden a helyére kerül, és kitakarítottál magad után.
Ez annyi időt felemészt, hogy órabért nem lehet számolni.Aki még nem csinálta, az nem is tudja, mivel jár.
Aki azt hiszi magáról, hogy keres vele, az becsapja magát. Ha az utolsó darab papírtörlőig mindent felszámolunk, akkor aki ezzel dolgozik, örüljön, ha visszajön a költsége.
Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy ténylegesen keressen vele az ember, hiszen aránytalanul sok a munka is vele, senki nem fizeti meg.
Aki ezzel foglalkozik házi körülmények között, az az "alkotás" öröméért teszi,de nem keres vele, - szerintem.

Sütis néne írta...

kotaliza! Köszönöm :-)

kedves Lívia! Köszönöm, hogy ismét gondoltál rám! :-)))

mariam! egyetértünk.jórészt én is azért állok neki, mert ha megkérnek rá, nem utasítom el, és tényleg élvezem csinálni, a fáradság ellenére is! :-)

Cirelin írta...

Jesszusom, ezek annyira...annyira jól néznek ki, és biztosan nagyon finomak is! Sok gratuláció hozzájuk!!!

Sütis néne írta...

Köszönöm! :-)