Amikor utolér....

Igen, sajnos engem is utolért a betegség. :-(
Mert ugye egész télen megteszünk mindent amit lehet, melegen öltözünk, vigyázunk hogy nehogy megfázzunk, meg ugye itt vannak a vitaminok: cseppek, tabletta vagy kapszula stb. formában....De aztán jön a tavasz, élednek a vírusok, bacilusok, és legyűrnek...

Azt már megszoktam, hogy pici lányom idén szinte 2 hetente betegedett le (de komolyan!) , amit nem is értek, hisz már nagycsoportos, és a tavalyi évet már egész jól átvészelte betegség nélkül. De hát ez van, valahogy folyton valami járvány ütötte fel a fejét az oviban, és nehogy már kimaradjuk mi is a jóból....

És sajnos most én is beálltam a sorba.... pedig a napokban épp azon aggódtam, hogy nehogy megint összeszedjen valamit, mert megint csak dőlnek ki a gyerekek a sorból, és hát a lányzóm is fújja az orrát erősen.
Nos, ő eddig még tartja magát, én viszont nem. Tegnap óta lázasan járok munkába, fáj a torkom, a fülem, és folyik az orrom....Gondolom most felvetődik a kérdés, dehát miért nem megyek táppénzre? Na miért is? Mert ugye a táppénz az nem fizetés, plusz a lányom végett mostanság elég sokat voltam táppénzen.... és már így is pár ezret ott hagytam a gyógyszertárban....Úgyhogy marad a nyögés, lázcsillapító, és reménykedés, hogy már csak 1 napot kell átdolgoznom, aztán hétvége....(amikor persze megint csak vár a munka, immár itthon)

Arról nem is szólva, hogy most ültem le először mióta hazaértem, egész eddig melóztam a konyhában, meg egyebek...tehát finoman szólva is beszakad a hátam..(de azért persze készül egy torta is, amit szombatra rendeltek, mit nekem láz, és betegség?!;-P mert ha egyszer már megígértem, tartom a szavam, tűzön-vízen-betegségen át is. :-)
És most hogy ilyen jól kipanaszkodtam magam, azt hiszem elvonulok, és teszem tovább a dolgom, mert még van mit csinálni...