Nekünk sajnos még nem nagyon van sárgabarackunk, pedig én nagyon szeretem.
Azaz ez nem egészen igaz, mert volt a fánkon kb 10 szem, a többi még zölden lepotyogott( a szél leverte). A 10 szemből a férjem hagyott nekem kb. 2 db-ot(mivel mikor kint dolgozott, néha - néha bekapott egyet, és hát ez bizony fogyó eszköz... :-D!!!!( a 2szemből 1-et pedig a lányom kapott...), tehát tényleg nem nagyon dúskáltunk benne. :-P
De! Anyósomék hívtak, hogy szedjünk náluk, mert nekik idén jó sok termett.
Tegnap tehát ott voltunk( naná hogy a 100 fokban kellett mennünk!) és szedtünk is. Meglátásom szerint nem túl sokat, mivel még csak egy része volt érett.
Nade! ma nekiálltam belőle lekvárt készíteni, ráment a fél napom. Aztán mivel még mindig nem fogyott el, készítettem sárgabarack levest, és egy adag barackos gombócot is. Szóval lehet hogy kevésnek tűnt a szedett mennyiség, de elkészíteni....hát az nem 5 perc.... főleg ebben az időben..., (mondtam is a férjemnek, hogy szerintem lassan én is a polcra kerülhetek az üvegek mellé, már úgy szétfőttem....úgyhogy már dunsztolni sem kellene)
Egyébként hozom majd a recepteket is-ha már múlik a barack undorom ;-D.
A lényeg a lényeg, hogy ha még egy darab barackot meglátok ma, azt hiszem sikítani fogok!!!!! (jelzem még mindig van egy kevés..
tanulság:nem mindig jó, ha megkapjuk azt ,amire vágyunk, főleg ha az nagyobb mennyiségben érkezik... :-DDD)
kép innen származik
“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.” (Les Brown)
2 megjegyzés:
De jó lesz télen visszagondolnod a lekvárfőzésre!
A zárómondatoddal nagyon egyetértek.
No, igen, télen én se nagyon bánnám sem a lekvárfőzést, sem a meleget.;-)
Megjegyzés küldése