VKF X., In memoriam...

Emlékezzünk.....

Mit tagadjam, a jelenlegi VKF témájával Lila Füge a közepébe talált, de szó szerint, szerintem sokak szívébe.....

A kérdés, hogy ki, vagy mi miatt szerettünk bele a főzésbe, sütésbe bizony elgondolkodtató.

Nekem szerencsére nem kellett soká törnöm a fejem , hisz mai napig bennem, velem él,


nagymamám és papám emléke...

Sajnos ők már nem lehetnek velünk, ezért ezt a bejegyzést nekik, róluk is írom,
hisz ők azok kiknek köszönhetem a sütés- főzés iránti rajongásom.

Égjen itt ez a gyertya emlékükre ,

hisz a szeretet sosem hal meg, fénye örökre elkísér....


Ahhoz, hogy mindenki megérthesse ezt a rajongást, vissza kell kanyarodnom kisgyermek koromba, melyre nagy hatással voltak nagyszüleim.

Ők a családunkban központi szerepet töltöttek be, mely többek között abban is megnyilvánult, hogy karácsonykor mindig náluk gyűlt össze az egész család, rokonság-szám szerint 12-en.

Hagyomány volt, hogy szenteste felkerekedtünk , és elsétáltunk hozzájuk, a hideg, fagyos, téli éjjelen.

Máig látom magam előtt, ahogy megyünk este a hidegben, hóban, és be-bekukkantunk a házak ablakain, ahol már álltak a karácsonyfák teljes pompájukban....

Mire megérkeztünk, már mindig fel volt díszítve az ő pici fájuk is, alatta a sok ajándékkal, mely felé természetesen oda-oda sandítottunk a húgommal egyetemben.

A mamámék mindig is szerettek főzni, sütni.... sose felejtem el, hogy készítettünk együtt szilvás gombócot, és milyen jóízűen falatoztunk közös alkotásunk. -zárójelben megjegyzem máig is nagy kedvencem a szilvás gombóc!

Náluk egyébként a terítésnek, étkezésnek is mindig megvolt a maga procedúrája, menete-melyben mindig aktívan részt vettünk-hisz nagy öröm ha a kisgyerek segíthet a ténykedésben!

Visszatérve az ünnepekre, mindig több fogásos vacsora volt, levestől elkezdve a desszertig.
A gesztenye mártásuk feledhetetlen, most is látom magam előtt, érzem ízét, illatát....

Akkortájt szerettem meg a mamám mogyoró tortáját is, melyet ünnepek környékén mindig elkészített, s melyet ma közzé is teszek, remélem sokak örömére!

De hogy szó ne érje a ház elejét, nem csak a mamám, a papám is szerettet főzni, nagyon finom volt a vadasa, pászka gombóc levese,..... s ezek mellett ő is szívesen sütött.

Sokáig tartana , míg felsorolnám mennyi minden étel, emlék fűződik hozzájuk, így csak ezt a párat említem.

Az ünnepek -de persze a hétköznapok is- mindig vidáman teltek náluk, s tele hassal az ajándék kicsomagolása még vidámabb volt!

Tőlük kaptuk az első biciklinket is -sok más mellett-, melyen papám tanított meg közlekedni.
No, nem mintha gazdagok lettek volna, nem-nem, de mindig összespóroltak annyit, hogy megkaphassuk szívünk vágyát.

S ha édességre éheztünk, abból sem volt hiány, az alma kompótok, házilag kevert egyéb nyalánkságok sokszor eszembe jutnak.

Szóval bárhonnan is nézem, ők vezettek erre az útra, hogy szeretek sütni a családnak, és szeretem látni, ha ízlik is amit készítek.

Köztünk szólva szeretetük máig elkísér, mert nagyon tudtak szeretni, szeretet adni.
És tették ezt mindazok ellenére, hogy zsidóként átélték a világháborút, a meghurcoltatást, és mamám 14 éves húga is ott vesztette életét egy gázkamrában.... a nevemet ő utána kaptam....
Szóval mindezek ellenére megmaradtak embernek, sőt emberibbnek másoknál.

Azt is sajnálom, hogy én még gyerekként mindezt csak részletekben láttam, és annyi mindent szerettem volna tudni még róluk.

De sajnos 12 éves voltam mikor elmentek, rámhagyva sok-sok szép emléket....
És természetesen sok-sok receptet is, melyet beragasztva egy nagy mappában őrzök és olvasgatom, hasznosítom- s persze bővítem is - a ki tudja mióta gyűjtött papiruszokat. Íme:

egy receptem tőlük :


itt pedig a kötet :

S így kicsit mindig itt is vannak, ha olvasom, látom kézírásuk, és elkészítem egy-egy ételüket, süteményüket.

Köszönöm nekik, mindazt a szépet és jót, amit adtak!

Szeretlek Titeket, hiányoztok.....

Az előzőek jegyében, álljon itt mamám mogyoró tortájának a receptje, melyet karácsony környékén mindig elkészített:




Mogyoró torta:




Hozzávalók: készítünk egy piskótát/bármely bevált piskóta recept jó hozzá/



- 4 tojás

- 25 dkg porcukor

- 1 dl víz

- 1 dl étolaj

- 25 dkg liszt

- 1 cs. sütőpor

- 1 db reszelt narancs, citromhéj



krémhez:

- 15 dkg natur, sótlan tisztított mogyoró-melyet le kell darálni

- 25 dkg margarin

- 25 dkg cukor

- 3 dl tej

- 1 cs. vanília puding


A piskótához, a 4 tojás sárgáját kikeverem a porcukorral, a vízzel, az olajjal, a citrom és a narancs reszelt héjával. Ezután hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert tojásfehérjét. Sütőpapírral bélelt formában sütöm, 175 fokon, kb. 30 percig.

Ha elkészült 3 részre vágom és megtöltöm a következő krémmel:

A margarint kikeverem a cukorral, majd hozzá adagolom a már előzőleg elkészített , kihűlt pudinghoz. A masszába belkeverem a ledarált mogyoróból kb. 10-12 dkg-ot, és jól összevegyítem. Ezzel a krémmel töltöm meg a süteményt, ill. a külsejét is ezzel borítom. A fennmaradó darált mogyoróval pedig még a külsejét, ill. a tetejét lehet díszíteni. Hűtőbe teszem, majd 1-2 óra múlva fogyasztható.

Jó étvágyat hozzá!