"pofára esésem" a fogdokinál

Nem, most épp nem a lányomról lesz szó.:-) hanem rólam.... mégpedig  a mai fogdokis élményemről (na jó, picit a lány is benne lesz ;-D )
szóval legutóbb (múlt hét), mikor lementünk a körzeti fogdokihoz, és a lányom túlesett a lyukas(tej)fog fúrásán, tömésén, kértem, hogy nézze meg az enyémet is.
A nagy forgalom miatt ez elmaradt, ezért ma mentem újra. Ami egyébként nem szokásom, mármint a fogorvoshoz járás. Mert nem szeretem. Sőt , ezen túlmenve, kijelentem, hogy nagyon-nagyon nem szeretem. Persze ennek oka, hol másutt, mint kisiskolás koromban keresendő, mikor is többször csodásan megkínoztak, így tömény rossz élményem van a témáról. Szóval emiatt, érthetően kerülöm őket, mint a pestist. :-)
No de nem is ez a lényeg. Hanem. Gondoltam ha már elvittem a gyereket, belekényszerítem magam is abba a székbe. Ami ugye pár nap késéssel történt, de ha már egyszer bejelentkeztem, hát elmegyek. Ugye milyen bátor vagyok? (legutóbb kb 4 éve voltam, mikor is  a lány első lyukas fogát felleltem, és példát mutatván a gyereknek, én is betömettem egy pici lukat a fogamon).
Node, szóval, gondoltam nyugodt lehetek, mert jelenleg nincs rossz fogam, csak ránéz, aztán mehetek is. Így nem izgultam(annyira...)
Először is néztem egy nagyot, mert már eleve úgy állt  a dologhoz, hogy akkor" hol is az a lukacsaka"? mondom, hogy "lukacska az nincs" (jól elbeszélgettünk, mi?!  :-D ),csak ellenőriztetni szeretném.
Ezek szerint ez annyira nem magyar szokás, ha már elsőre a lukas fogat keresik, meg sem kérdezve, hogy miért is megyek...;-P végülis csak kicsit lepődött meg, és mondta is hogy okés, tényleg nincs luk.
Nade! Erre kijelenti, hogy akkor ha már ott vagyok, akkor leszed pár fogkövet! Na erre meg én néztem nagyot, mert én olyat még nem láttam a fogaimon, de hát ő a szakember, ha azt mondja van, hát van... persze eddig még sosem szedtek nálam fogkövet(mivel ugye nem volt), így nem tudtam hogyan csinálják.
Na most már tudom..... és nem mondom, hogy nagyon tetszett. Gyakorlatilag, mintha fúrt volna. Fájt, és a szám belseje még most is fáj, attól a francos készüléktől. De egy dolgot a doki javára írok, mikor belevág valamibe, nem nagyon lacafacázik, csak mondja hogy ez lesz és arra sincs időm, hogy nemet mondjak, vagy esetleg elfussak. Szóval gyors. A lány mozgó fogát is úgy kikapta, mint a huzat, a lány nyikkanni se tudott. :-) pedig addig hozzá se lehetett neki érni, mert hogy ugye az menyire fáj..
Szóval röviden így történt a "pofára esésem" a fogdokinál. Hogy mikor is magamban megnyugodva elmegyek, hogy úgyse csinál semmit, akkor mégis. És ez a mégis még fáj is...(és jelentem csak kicsit nyöszörögtem közben :-D -ciki nem ciki, ez van. csak hogy tudja, hogy nem örömmámorban úszom épp és persze azért tényleg fájt, még ha nem is eget verően..)Hazafelé pedig a lányom vigasztalt, hogy majd elmúlik. :-D Summa summárum, ha legközelebb megyek, vagy jobban felkészülök lelkileg- hisz ezek szerint sosem lehetek biztos abban, hogy nem lesz egy kis fájdalom-kóstoló- vagy el sem megyek és kész...;-P