Ez meg az...

Pihenésképp (sütés közben vagyok, ill most estem túl az ajándékok csomagolásán is;-D ), gondoltam megmutatom ezt a képet, amit nemrég vettem és valahogy megfogott. :-)

Úgy tűnik, tényleg szeretem a lovas dolgokat, mivel van lovas goblenem, gipszképeim.is - melyeket én készítettem és most ismét egy lovas cucc. Sajnos a fotón nem látszik, de a kép 3 dimenziós. :-))) Amúgy pár száz Ft volt csak, és kerete sincs igazából, mégis jól esik ránéznem. Már csak azt kellene kitalálnom, hová tegyem fel....

és akkor egy kis lovas visszaemlékezés:

Hajdanvolt lánykoromban egy kis ideig jártam lovagolni . Ennek során megállapíthattam, hogy egy ló magas...azaz nehéz rá felmászni ( már ha használhatom ezt a szót, mivel majdhogynem úgy toltak rá fel ;-D )...bizony, szó szerint úgy kapaszkodtam fel a hátára, nem ám olyan westernesen fellendültem. :-D Aztán mihelyst fent voltam(hurrá), ismét csak megállapíthattam, hogy bizony, hogy egy ló magas, és ha rajta vagy, akkor kiváltképp...na és ha elindul, hát az se semmi, mivelhogy inog...habár ebben az esetben inkább én voltam az, aki bizonytalanul éreztem magam, nem a ló. :-)) és ugye ekkor még csak a sétánál tartottunk, na aztán mikor ügetni kezdett, hát nem tudtam hirtelen hova kapaszkodjak, kaptam fűhöz - fához, fejemhez, de aztán maradtam a kantárnál-már ha így mondják. ;-D És nem estem le! azért persze mikor újra sétára váltott, egy "kisebb szikla gördült le a szívemről", főként mikor megállt, és lemászhattam róla. :-)

Szóval összességében megállapítottam, hogy igen szép és jó dolog a ló, de csak bizonyos távolságról. Bár úgy gondolom, ha lovak közt nőttem volna fel, élveztem volna a lovaglást, és az egészet, de így megmaradtunk a távoli barátságnál. Plusz azért azt megtanultam, hogyan kell megülni, hogyan tartsam a lábam, és egyáltalán....így ha valaha ismét összefutnák eggyel, biztosan megmaradnék a hátán (egy darabig legalábbis :-D )

visszaemlékezés vége. most megyek újra konyházni, hátha lesz egy kis karácsonyi hangulatom, mert egyenlőre elkerül..;-P