Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Amiért ajánlom ezt a könyvet, az elsősorban a hangulata. Igazán egyedi, különleges, olyan mint egy régi, elfeledett temető, amit átleng az elmúlás, a titok, rejtély. Tehát inkább a sötét felé húz, a cselekmény ettől függetlenül világos, nem toporog egy helyben.
Mindezek mellett ez nem egy pörgős könyv, nem izgultam magam halálra, hogy mi fog történni a következőkben, inkább a kíváncsiság hajtott, hogy hová lyukad ki a történet. Unalmas leírásokhoz itt sem volt szerencsém, általuk jön át igazán a sejtelmes, homályos érzet. A cselekménye valóságos is lehetne, és mint az élet, ez sem rózsaszín habos-babos valami, szóval erre ne is számítsatok. :-)
Szerintem érdemes elolvasni, mert ilyen könyvbe ritkán botlik az ember. Nekem már fent van a polcomon, és biztos vagyok benne, hogy ha rongyosra nem is, de még egyszer biztosan el fogom olvasni.
It van egyébként a "könyv soundtrack-je", amit maga a Zafón komponált : itt hallgathatsz bele!- (tényleg illik a könyvhöz)
Itt olvashatod a fülszöveget is.
“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.” (Les Brown)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése