Könyvajánló ( Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse )

Éééés megérkezett Gaura Ágnes következő könyve!:-) Aki olvasta az első részt, gondolom nem kell bíztatni, hogy folytassa a történetet. Viszont akinek még nem volt szerencséje Borihoz( a főszereplőnkhöz) és a többiekhez, az mindenképp adjon nekik egy lehetőséget, mert érdemes!

Ez a rész szorosan kapcsolódik az előzőhöz, lényegében továbbszövi a már megkezdett szálakat, miközben mind több információt tudunk meg a szereplőkről ill. magáról a vámpír létről is. Egyre jobban belelátunk Attila (Bori főnöke) életébe is, hátterébe, családi dolgaiba. Az írónő addig bonyolítja a dolgokat, míg a végén egészen meglepő dolgok derülnek ki... 

A már ismert módon, ebben a kötetben is szépen elférnek egymás mellett a kitalált lények (vámpírok, vérmedvék, varázstudók) és az emberek. Nem érezzük azt, hogy túl sok lenne belőlük, hisz természetfeletti tulajdonságaik mellett viszonylag emberien viselkednek. És ez tetszik. Ettől is egyedi ez az egész. Nem beszélve a kisebb célzásokról, amit csak az érthet, akit itt él, a mi kis országunkban...

Attillával kapcsolatosan volt kisebb hiányérzetem, a viselkedését, érzelmeit illetően, főleg a vége felé... konkrétabb nem akarok lenni, de ha olvassátok, rá fogtok jönni, miről is beszélek... ;-) 

Ezt a hiányt Borinál nem éreztem, csak Attilánál és feleségénél. Nem tudom igazán megfogalmazni miért, majd még agyalok rajta...de talán az is közrejátszott, hogy ahhoz képest, amilyennek az első részben megismertük őket, most jelentősebb volt a viselkedésbeli váltás(főleg Eszternél csodálkoztam), és valahogy kevéssé éreztem az átmenetet. 

Aztán szívesen olvastam volna még több szereplőről, pl. kíváncsi lettem volna Eszter (Attila felesége) testvérére, aki egy pillanatig fel is tűnik (lebeg) a színen, vagy esetleg a már meglévőkről jöhetett volna több háttérinfó, esetleg több cselekménnyel.

Viszont nagyon tetszett a bevezetés, ahol egészen egyedi módon - egy jelentésen keresztül- kaptunk emlékeztetőt az előzményekről- ilyen megoldással még nem találkoztam. Ill. az is örvendetes, hogy nem egy újabb küldetés körül zajlottak az események, hanem ugye az "Átkozott balszerencsét" ismerhettük meg, a maga teljességében. :-)

Egyébként érdekes módon, valahogy egyik férfi szereplő sem lett kimondott kedvencem, ki ezért, ki azért nem. Igazából egyiküket sem tudom Bori mellé elképzelni, valami ok miatt egyik sem az igazi. Legalábbis én így érzem. Pedig mindegyikben vannak szimpatikus tulajdonságok, de olyanok is, melyek miatt mégsem lettek a szívem csücskei... Ahogy látom, Bori is elég bizonytalan e tekintetben.:-D 

Kíváncsi leszek, talál-e méltó párt magának, vagy továbbra is csak sodródik az árral. Esetleg egy új, vagy az eddig megjelent szereplők valamelyike mellett horgonyoz-e le(már ha egyáltalán lehorgonyoz)...avagy egyik sem, mert ugye ki tudja, mit hoz a jövő?!

Szóval érdekes ez a Bori-sztori, bőven van benne lehetőség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy éjjel 1-ig olvastam, midőn eszembe ötlött, hogy talán már aludnom kellene, így le is raktam a könyvet. aztán úgy egy perc mélázás után, villany felkapcs, szemek kitámogat, és még vagy egy fél órát olvastam, mire már teljesen kidőltem. na, persze ez aztán rányomta a bélyegét a másnapomra, kissé kába voltam, és már tudtam hogy érezheti magát egy mosott rongy...;-D szóval ez is csak azt bizonyítja, hogy érdemes nekikezdeni. Én mondhatni, hogy olvastam éjjel, és nappal, fekve és ülve(állva azért nem ;-D ), és persze főzés közben is...:-)

A könyv vége nagyjából lezárja a történetet, másrészt viszont több kérdést hagy nyitva, az előző kötet befejezéséhez képest. Szóval itt már határozottan érezhető, hogy ez egy sorozat, és bizony aki tudni szeretné, mi lesz hőseinkkel, annak várnia kell a 3. részig. Én már várom, és ti? :-)