2008. március 20., csütörtök | By: Sütis néne

VKF! XIV.



Gyakran készítek krumpliprószát, mert finom, laktató, és nincs túl sok macera vele.
Azt eddig is tudtam, hogy egy régi, hagyományos magyar recept ez , de kissé utána is néztem a dolgoknak...ezt találtam:

Ennek az ételnek számos elnevezése létezik az ország különböző területein, mégis mind nagyjából ugyanazt takarják....

pár példa:: lepcsánka, lepcsánk, lapcsánka,
Észak-kelet Magyaroszágon: tócsni, tócsi
Északon: tósni, beré, berét, bëre, cicege, cinege, cicedli, málé, krumplilángos , krumplifasírt, krumplibaba, macok, tapsikolt, hadipecsenye, hadifasírt, huszárrostélyos, placsni, plecsni, pacsni, pacsa, krumplihús, enge, enge-menge, röszti, rösztike
Nyugaton :krumpliprósza, prósza,
bukovinai székelyeknél : leppalacsinta, és még lapótya, lapotyka, marcafánk babagudovica, toksa, matutka, borzaska, bujka, bramborák, görhöny, görhe, göre, recsege, gánica, bujka, egérke, kremzli, hemzli, recsege, istérc, terc, tótlángos, tisztviselő pecsenye, harula és végül mackó.

Ahány név, annyiféle elkészítési mód, külső megjelenés, íz, csupán egy a közös bennük; az alapanyagul szolgáló reszelt burgonya.

Azt hiszem, azért is ilyen elterjedt ez az étel, mert annak idején a magyar emberek nem dúskáltak nagyon a földi javakban, így abból kellett sütni-főzni, amit meg tudtak termelni magunknak...
Gondoljunk csak bele, hisz nagyon sok magyar népdal, népmese szól arról, hogy mit ettek, ittak ezek a régi magyarok....

pár példa a dalokból:

- " Éliás, Tóbiás,
Egy tál dödölle,
Ettél belőle...."

- " Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Mert a rétes nagyon jó,
Katonának az való..."

- " Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom,
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg, melegébe..."

- " Érik a szőlő, hajlik a vessző
Bodor a levele,
Két szegény legény, szántani menne,
De nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába,
Keserű magába..."

azt hiszem ennyi elég is lesz a dalolásból, tehát térjünk vissza a recepthez :-)


Krumpliprósza


Hozzávalók:

- 1/2 l aludttej (vagy kefir, joghurt, tej-kinek mi tetszik...)

- 1 kg burgonya

- kb. 30 dkg liszt

- só

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma


A meghámozott burgonyát nyersen (nagy lyukú reszelőn) belereszeljük az aludttejbe (vagy egyébbe), hozzátesszük a lisztet, megsózzuk, és jól összekeverjük.
A hagymákat szintén pucoljuk és hozzáreszeljük .
A végén egy sűrű palacsinta-nokedli tészta -szerű keveréket kell kapnunk.

Ezt 2 féle módon is elkészíthetjük, vagy kiolajozott tepsiben sütőben, ill. ahogy én készítem: palacsinta sütőben ( pici olajon), mindkét oldalán jól átsütve.
Tejföllel leöntve tálaljuk.

Természetesen ezt az alapot lehet variálni, bármit bele lehet tenni, amiről úgy gondoljuk, jól passzol majd hozzá...pl. szalonnát, petrezselyem zöldet, bármit...igaz mi csak simán tejföllel leöntve szoktuk enni, mindenféle extra hozzávaló nélkül, így is nagyon finom!
jó étvágyat!

4 megjegyzés:

kisvirag írta...

az a legjobb az egészben, hogy amikor Svájcban voltam, ezt az ételt mint tipikus svájci ételt szolgálták fel nekünk. Én egyébként addig nem is halottam róla.
Persze gondolom nem ez az egyetlen étel, ami a svájci, német, osztrák vagy magyar konyhában mindenütt mint saját specialitás található meg :)

Beatbull írta...

nagyon szép gyűjtemény! köszi a nyelvtudományi megvilágítást ;) jelentem, én tócsniként ismertem meg otthonomban ;)
kisvirag: no igen, itt németeknél puffer, esetleg ritkán pflanzerl, no meg persze rösti (utóbbi ugye magyarul is ismert, szóval érezhető a keveredés)

Maci írta...

Aztamindenit, ahány ház, annyiféle elnevezése van ahogy látom! Én tócsiként ismertem gyerekkoromban. A németek a puffer és rösti mellett (a pflanzerl tényleg ritkább) még reibekuchennek is hívják, de ez is biztos csak egy neve a sok közül. Köszi a VKF! nevezést!

Sütis néne írta...

nahát, én meg azt nem tudtam, hogy külföldön is sajátjuknak vallják.."nincs új a nap alatt";-)

maci!részemről a megtiszteltetés! ezek szerint sértetlenül odaért az emil és a link is!;-D