Mese- mese-meskete , avagy egy kétszersült hús története

Húsos krokett (kétszersült)

Hozzávalók:

- egy finnyás, válogatós férfi (jelen esetben drágaságom)

- egy ötletgazdag, tettrekész, tökéletes nő (jelen esetben én:-D )

- egy botmixer, melyről úgy gondoljuk, bírja a strapát, aztán kiderül mégsem:-(

- idő, és fáradság (mivel a mű készítése közben kuglófot is sütünk, kenyeret dagasztunk, kelesztünk, gyerekkel bajlódunk, házi vegetát darálunk...)

Történt, hogy férjuramnak ebédre finom szezámmagos csirkemell falatokat készítettem...

Haza térvén munkából, meglátja az én szójás krokketjeimet, nagy örömmel felkiált: -Ez az enyém?

Mondom: -Nem , neked szezámmagos csirkemellet készítettem...

erre ő: -Ó, pedig ezek olyan finomnak néznek ki!

Erre én: -Egyél belőle, tényleg finom!

Erre ő: -Nem szeretem, olyan fura mellékíze van... (amúgy nem is...)

Ezt követően nekiáll a neki rendelt ebédnek.

Mire megjegyzi: -Hm, olyan hús íze van...(száj elhúz)

Mire én: -Mivel hús, ugyebár...
(tudni kell, hogy drágaság húsevő létére nem szereti a hús ízét, csak ha jól agyon van fűszerezve...ki érti ezt?! )

Eztán álltam neki a fenn látható krokettnek, időt és fáradságot nem kímélve...;-)

Mely során, tönkrement a botmixerem (brühühü-egyike a nászajándékaimnak), mivel ezzel óhajtottam a (már egyszer megsült szezámmagos) húst összeaprítani-persze feldarabolás után-de így sem bírta...:-(((

Minednesetre azért csak összeaprítottam (elővettem a szinte sosem használt hatalmas turmixgépem, na ez bírta a husikákat!:-), jól megfűszereztem, tojás, zsemlemorzsa, hagyma , zöldségzöld bele, formáz és olajban kisüt. Ennyi.

S közben persze mint említettem volt, a kenyérrel is bíbelődtem, a kuglóf majdnem elégett, és gyermekem is időnként megjelenvén, mit csinálsz? felkiáltással rámolt szét és össze vissza ezt-azt, amazt....

No de véres verítékem árán, csak sikerült összehoznom a kétszersült husit, majd kiáltok uramért, jöhet kóstolni...

Mindeme nagy munka után, csendesen megjegyzi: -Hm, egész jó, ehető....

...és ezek után ne menjek fejjel a falnak....de végül is nem mentem, mert akkor ki írná helyettem a blogomat? azuram? kisleányom? hm, érdekes lenne....tehát ötlet elvetve, megmaradtam (a fal is), sőt a krokettek sem repültek kifelé az ablakon( bár kis híja volt);-D